Még több Jóban Rosszban
2006.03.11. 10:55
Vidovszky Nándi - (Sághy Tamás)
A gazdasági igazgató vagyok. Hogy meddig? Az attól függ, hogy mennyire tudom féken tartani Pétert. Ez a pasas a maga amerikai hülyeségeivel az agyamra megy. Igazából nincs is annyi pénze, amennyi álmai kórházához kellene, de mindent ő akar tudni a legjobban. Nem bánnám, ha egyszer rendesen pofára esne. Engem persze már régóta ki akar rúgni, de két őrangyalom is van. Az első Péter húga, Réka. Vele élek színlelt boldogságban. Ő Péter tulajdonostársa a klinikán, és ha nem is ő az igazgató, azért van beleszólása a dolgokba. Ráadásul Péter szentimentálisan szereti a családját, nem fogja Rékát ennyire megbántani. És ott a másik őrangyalom, Laura. Igaz, ő számítóbb természetű, de azért a háttérből tud segíteni. Én meg mindent meghálálok neki az ágyban. Tudom, vonzza az az izgalom, amit kettőnk kapcsolata jelent, de azt is tudja, sokat veszíthet, ha ellenem fordul. És úgy érzem, a kórházban és a faluban is többen velem szimpatizálnak, mint az igazgató úrral.
Pongrácz Réka - (Létay Dóra)
Imádom a bátyámat, azt, hogy ilyen nagyratörő álmai vannak, mint ez a kórház. És is orvos vagyok, szeretem a munkámat, egyáltalán nem probléma, hogy a klinikán Péter a főnököm. És szeretem Nándit is, az élettársamat. Hogy miért nem házasodunk össze? Nem is tudom. Mint ahogy azt sem, hogy akarok-e gyermeket. Tulajdonképpen jól élünk, Nándi folyton azt mondja, hogy mennyire nagyon szeret, meg hogy én vagyok a legszebb. Ez jólesik. Azért néha elfog a szomorúság, különösen, ha arra gondolok, Péter és Nándi hogy utálják egymást. Péter szerint Nándinak nem szent az adott szó, folyton megszegi az ő szabályait, csak az üzletre gondol. Nándi szerint viszont Péter egyáltalán nem ért az üzlethez, fogalma sincs, hogyan kellene vezetni egy ekkora céget, mint a klinika. Én meg szeretem mind a kettőt. Nem szívesen mondok ellent Péternek, de Nándi mellett is ki kell állnom.
Várnagy Előd - (Damu Roland)
Ha valamit akarok, elérem. Aki az utamba áll, azon átlépek. Egyedül az anyámban bízok meg igazán, de neki sem mondanék el mindent. A feleségem? A feleségem egy unalmas liba, nem is értem, hogyan tudtam feleségül venni. Illetve tudom, hiszen Csillagkút köztiszteletben álló polgármester-asszonyának egyetlen lánya. Nem mintha sokkal előbbre jutottam volna ezáltal, mert Lenke asszony azért mégiscsak Pongrácz Péternek szavazta oda a kastélyt, pedig de jó szálloda, vagy szórakoztató központ lett volna belőle. Így meg kórház lett. Legalább a forrást engedné hasznosítani ez a fafejű Pongrácz! De lesz gondom rá, hogy letörjön a szarva ennek az amerikás csodadoktornak. Akkor aztán majd jól jön Előd pénze, meg a mögötte állók támogatása. És biztosan találok szövetségest a kórházon belül is, az a Vidovszky Nándi okos ember, a pénzt is szeretheti, ő lesz az én emberem! Csak az anyósomat kellene sarokba szorítanom valahogy, de majd lesz rá gondom. Ha másképp nem, hát a gyerekein keresztül. Violával nem sokra jutottam, de a kis kedvenccel, Dáviddal talán többre megyek!
Zólyom Iván - (Lengyel Tamás)
Azt hiszem, enyém a világ. Orvos vagyok, méghozzá kitűnő. Eredetileg általános sebész, de gyorsan rájöttem, hogy ebben legfeljebb dicsőség van, de nagy pénz biztosan nincs. Ezért gyorsan váltottam, ma fitos orrokat igazítok, elálló füleket varrok le, de legfőképpen cicikkel foglalkozom. Mert a nőkre lehet építeni. Ők biztos találnak magukon valami hibát, hogy aztán szép summáért átszabassák a testüket. Hogy aztán újabb hibát találjanak. Szóval szeretem a munkámat, itt a Csillagvirág klinikán a körülmények is kitűnőek. De még a munkámnál is jobban szeretem a gyengébbik nemet. A lányokat, a nőket, az asszonyokat. Jó érzés azt hallani egy műtét után, hogy remek volt, dokikám, de még jobb, ha ugyanezt egy mámoros éjszaka után mondják. Persze a mindennapi csábítás veszélyeket is rejt, hiszen megesik, hogy egy doktornő, vagy nővér csábul el, sőt, néha egy-egy beteg is különórát vesz. Az igazgató ezt aligha nézné jó szemmel, persze mindez megoldódik, ha egyszer saját plasztikai sebészeti klinikám lesz.
Nemes Lenke - (Vándor Éva)
Csillagkút polgármestere vagyok. Azt hiszem, szeretnek az emberek. Ha szeretnek, megválasztanak a következő ciklusra is, és ez a legfontosabb, mert nem szívesen mennék vissza ügyvédnek Budapestre. Én is szeretem a falut, teszek is érte, például idehoztam ezt a klinikát, méghozzá úgy, hogy a helyiek ingyen élvezhetik a gyógyforrás áldását. A támogatásomat talán annak is köszönhetem, hogy az emberek látják, keményen dolgozom, és tudják, engem nem lehet megvesztegetni. Ha kell, a saját érdekeimmel szemben is a falu előnyét nézem. Más talán a vejének juttatta volna az épületet, ám én Pongrácz főorvos terveit támogattam, mert meggyőződésem, ez Csillagkút érdeke. Emiatt persze nem szeret a vejem, de nem ez a baj, hanem sokkal inkább az, hogy a lányomat sem szereti. Pedig ő igazán szeretetre méltó, gyönyörű teremtés. Túl finom Előd durvasága mellé. Féltem Violát, mint ahogy féltem Viktort és az én kicsikémet, Dávidot is. És furdal a lelkiismeret: lehet, hogy elhanyagoltam őket?
Nemes Viola - (Fridel Fruzsina)
Azt hiszem egyetlen dolgot tudok biztosan: a szépség nem boldogít. Mert ha nem így lenne, akkor én lennék a legboldogabb ember a világon, hiszen én vagyok a legszebb. Sajnos Előd sem boldogít, pedig mindenünk megvan: gazdagok vagyunk, szép autókkal járunk, bármit megvehetünk. Elődben az imponált, hogy olyan erős, határozott és ügyes. Ha valamit akart, azt mindig elérte. Talán a kastély az egyetlen, ami kicsúszott a kezei közül. Ezért aztán folyton azzal nyaggat, hogy beszéljek anyámmal, győzzem meg, hogy az ő elképzelése fontosabb a falunak, mint a Pongráczéké, de ez lehetetlen. Anyámmal nem lehet ilyesmiről beszélni, meg haragszik is rám, amióta abbahagytam a jogot a diploma előtt az esküvő miatt.
Nemes Viktor - (Jánosi Dávid)
Egyáltalán nem tetszik nekem, hogy Pongrácz Péter rezidensi állást ajánlott a Csillagvirág klinikán. Szerintem az anyám keze van a dologban, de az az igazság, hogy engem egyáltalán nem érdekel az orvoslás, hiába akar ehhez a pályához kötni. Sokkal inkább a zene, úgyhogy azonnal itthagyom ezt a kórházi állást, ha DJ-ként sikerül elhelyezkednem. Persze lehet, hogy ez az idő sosem jön el, miért pont nekem sikerülne? A klinika azért sem tetszik, mert Csillagkúton van, és minden nap találkozni anyáékkal nekem kicsit sok. Hiszen állandóan a zene, az éjszakai élet miatt szapul. Meg sem fordul a fejében, hogy nekem így a jó. Anyám el sem tudja képzelni, hogy valaki más, mint ő. Hogy valaki nem akar úgy élni, hogy reggel fölkel, szervez, intézkedik, tárgyal, telefonál, vagy éppen bemegy a kórházba, és megy egyik betegtől a másikig. Hogy minden percben döntéseket kelljen hoznia. Nem, ez nem nekem való!
Nemes Dávid - (Előd Álmos)
Kihez is fordulhatnék, ha bajba kerülök? Anyához? Ő biztosan nem értene meg, neki mindig csak a kicsi fia maradok, az elkényeztetett kedvenc, akire azért annyira mégsem tudott odafigyelni, hogy észrevegye, fia egy lépésre áll a bűnözéstől. Úgyis csak azt hajtogatná, hogy menjek főiskolára! Vagy ahhoz az ostoba nővéremhez, Violához? Mit tudna ő segíteni rajtam, ha önmagára se tudott vigyázni: Előd mellett nem sok szava van. Viktor meg legszívesebben a világ túlsó felére húzna a családtól, azt sem tudom, mit csinál. Tehát nem számíthatok senkire. Előd legalább tudja, mit csinál, de kemény fickó, mindennek rendesen megkéri az árát. Akkor hát kihez fordulhatnék? Egyáltalán, ki vagyok én?!?
Hatházi Villő - (Gáspár Imola)
Imádom a fiamat! Előd nagyon okos és ügyes fiú, nagyon ért az üzlethez. Azt hiszem, ebben is rám hasonlít. Mint ahogy a munkaszeretetét is tőlem örökölte. Egész nap hajt, addig nem áll meg, amíg nem intézte el az ügyeit. Büszke vagyok rá, és tudom, ő is nagyon szeret engem. Ezért is vette meg ezt az éttermet, hogy ne a máséban dolgozzak, hanem magamnak termeljem a hasznot. És biztosan kitűnő hellyé varázsolta volna a kastélyt is, ha a polgármester asszony nem Pongráczéknak adja azt a csodálatos épületet. De Előd majd csak megoldja ezt a problémát is. Szerencsére Viola nem ütött az anyjára, így vele igazán jól kijövök. Gyakran bejön segíteni az étterembe, pedig mondom neki, maradj csak otthon, inkább a jogi tudásodat hasznosítsd az üzletben.
Molnár Csaba - (Peller Károly)
Gazdag és boldog szeretnék lenni. Azt még nem tudom, hogy ezt hogy érem el, szeretném itt az egészségügyben, a szakmám által, de valószínűbb, hogy nyerek egy vagyont egy televíziós vetélkedőben. Mert abban profi vagyok. Tudok millió hasznos, meg legalább ennyi haszontalan dolgot, de hogy mit kezdjek velük, arról fogalmam sincs. Talán, ha valaki segítene. De kicsoda? Az édesanyám régen meghalt, szegény, ma is szomorú leszek, ha rágondolok. A lányok pedig… A lányokhoz nem nagyon értek. Pedig igazán nagy az empatikus készségem, megérzem, mire vágynak a betegeim, kinek miben tudok segíteni, de a lányokkal nehezen jövök ki. Olykor megbántom őket, pedig igazán nem akarom. Sőt, azt hiszem, a boldogsághoz ők is kellenek
Káldor Margit - (Brózik Klára)
Hogy mit is keres egy kezdő vidéki nővér ebben a luxuskórházban? Őszintén szólva nem tudom. Csak azt tudom, hogy itt vagyok Budapest mellett, már szinte a fővárosban, és megnézhetem, milyenek is a hozzám hasonló korú pesti lányok. De félek, nem felelek meg az elvárásoknak, pedig én igyekszem. A főnővér, a közvetlen főnököm az első pillanattól fogva utál, szerencsére Réka doktornő a kegyeibe fogadott. Szükségem is lesz rá, a védelmére, mert a férfi kollégák itt nagyon rámenősek. Csaba nagyon kedves velem, előzékeny, de már zavar, hogy mindig a sarkamban van. Zólyom doktor sem veszi le rólam a szemét, ilyenkor legszívesebben elfutnék zavaromban. Azt hiszem nagyon megdöbbenne, ha megtudná, hogy még szűz vagyok.
Bóta Judit - (Szorcsik Viktória)
Imádom a szabadságot, ha egyszer föladom, azt csakis olyan férfi kedvéért teszem, aki gazdag, sármos és okos. Aki mellett remekül lehet élni, utazni, öltözni. Kicsit irigylem Laurát, aki Pongrácz igazgató úr mellett úrinő lehet, senki se kérdezi, honnan jött, milyen a múltja. No, szóval és is egy ilyen úriemberről álmodok, de azért lehet kicsit lazább is. A helyi orvosok persze szívesen az ágyamba bújnának, de az nem megy olyan könnyen, azért meg kell dolgozni. Addig is, amíg eljön álmaim férfiúja, itt a Csillagvirágban gardírozom a nővéreket. Van gond velük bőven, nem is értem az igazgató urat, hogyan vehet föl olyan kis szerencsétleneket, mint ez a Margit. Én az első pillanatban megmondtam, hogy nem szabad fölvenni, nem lesz jó nővér, de a Pongrácz doktornő szinte lányaként szereti. Ha én ilyen nyámnyila lettem volna 19 éves koromban, sohasem lett volna belőlem főnővér.
Székács Irén - (Siménfalvy Ágota)
Hisznek önök a természetgyógyászatban? Mert én hiszek. Hiszek abban, hogy a természetgyógyászat olykor segíthet, ha a hagyományos orvoslás már csődöt mondott. Ezért iratkoztam be másodszor is az egyetemre, hogy az aneszteziológus képesítésem mellé diplomám legyen természetgyógyászatból is. Persze itt, a Csillagvirágban csak titokban alkalmazhatom ezeket a gyógymódokat, például az akupunktúrát, pedig van olyan betegünk, akiben - meggyőződésem szerint - csak ez tartja a lelket. De Pongrácz igazgató úr talán ki is rúgna, ha meglátná. Ennyire szigorú főorvossal én még nem találkoztam. Fanatikus, és csak a saját szabályait, módszereit ismeri el. Egyszer a fülem hallatára azt mondta, hogy a természetgyógyászok sarlatánok. Szerintem meg nincs így, de jobb lesz, ha ezt a véleményemet titokban tartom.
Juhász-Nagy Rozália - (Várdai Anikó)
Tudja mi történt ma reggel a kórházban? És tegnap este Csillagkúton? Elmondom szívesen, mert aligha történik olyan ebben a csendes kis faluban, amiről én ne tudnék. Pedig nem is sokat járkálhatok a kórházban, hiszen itt kell állnom a sürgősségi osztály bejáratánál, én veszem föl a betegeket. És betegből van elég. Ráadásul Pongrácz igazgató úr alaposan a körmömre koppintana, ha meglátná, hogy nem vagyok a helyemen. Valahogy mégis megtalálnak a hírek. Talán ezért, mert engem mindenki szeret, leszámítva Judit főnővért, akivel van egy közös titkunk. És fél, hogy egyszer elmondom valakinek. Pedig én sose tennék ilyent, akkor se, ha cserébe lefogyhatnék tizenöt kilót, de inkább ne legyek vékony, mintsem valaki csalódjon bennem.
TV2.hu
|